A fiam nagy kedvence

Az embernek a saját gyereke mindig is a legnagyobb szerelme marad, én már most biztos vagyok benne, hogy hiába lesz a kisfiam akár harminc éves, én akkor is azt a kicsi gyereket fogom benne látni, akit most, és persze ezt valahogyan majd a helyén is kell kezelnem, mert harminc évesen az ember mégsem kaphatja azt a fajta törődést és azt a fajta kommunikációt a családjától, mint öt vagy hat évesen. Most látom csak, hogy milyen nehéz is a szülők élete ilyen szempontból. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom megélni majd amikor elkezd felnőni és távolodni kezd tőlem a most még igen kicsi fiam.

Persze ez a gyerek imád meglepetéseket okozni nekem és az apjának is, de talán még a nagyszülőket is ebbe a sorba tehetem. Egészen egyszerűen olyan dolgai vannak, amik nem csak meglepetésként hatnak ránk, hanem kihívás elé is állítanak bennünket, mindnyájunkat. Nem olyan régen például azzal jött haza, hogy ő bizony az egyik osztálytársánál békacomb ételt evett, és ha lehet, akkor itthon is szeretne majd ilyen ételt enni, mert nagyon ízlett neki. Hát mondanom sem kell, hogy épp megszólalni sem tudtam, és azt sikerült nála elérnem, hogy inkább rendelek az oceanfood.hu oldaláról tenger gyümölcsei alapanyagot, és csinálok neki belőle egy igazi finom pizzát, de ne akarjon békacomb sültet vacsorára.

Ez az ötletem pedig úgy látszik annyira jól sült el, hogy az új kedvence a gyereknek ez a tenger gyümölcsei pizza lett. Ha le akarjuk kenyerezni valamivel, vagy ha nagyon meg akarjuk dicsérni, akkor bizony csak sütök neki egy ilyen pizzát és már kész is az ajándék vagy a megfelelő motiváció. Imádom ezt a gyereket hogy egyelőre ennyire könnyű bánni vele.