A gyerekem kedvence

Nem is olyan régen azon gondolkodtunk, hogy a gyerekünkkel hogy tudnánk megértetni, hogy gyümölcsre szüksége van a szervezetnek, és ha nem is sokat, de legalább egy keveset legyen szíves enni belőle, mert hihetetlen hiány fog keletkezni a szervezetében. Természetesen ezt egy négy éves gyereknek hiába mondja az ember, és már rájöttem régen, hogy ide bizony valamiféle csel kell.

Így hát arra gondoltunk, hogy a simigyümölcslé segítségével ha bár csak lé formájában, de mégiscsak tudnánk vinni a gyerek szervezetébe egy kis vitamint és gyümölcsöt, ami ellen annyira ágál, fogalmunk sincs hogy miért. Persze amikor megrendeltük a terméket és megérkezett, akkor a gyerek egyből megkérdezte, hogy mi az, és elmondtuk neki, hogy ez felnőtteknek való, nekünk érkezett, nagyon finom de ő még kicsi hozzá. Mondanom sem kell, hogy egyrészt megsértődött, négy évesen, másrészt pedig hihetetlen módon elkezdett teperni, hogy ő is kér abból amit mi iszunk, legyen akármilyen is.

Nekünk sem kellett több, kis unszolás után engedtünk a könyörgésnek és adtunk neki is egy pohár alma levet, amire kínosan ügyeltünk, hogy véletlen se essen szóba, hogy almából van. Még a dobozt is eldugtuk előle. Azóta minden nap legalább három pohárral megiszik belőle velünk együtt, és hihetetlen módon szereti. Most már csak az a kérdés, hogy hány éves koráig tudom előle eltitkolni, hogy amit előszeretettel kortyolgat minden nap az almából van. Tekintve hogy a gyümölcsöt nem eszi, és ha kiejtjük a szánkon hogy alma levet kellene innia azonnal elzárkózik tőle, gyanítom hogy egészen sokáig nem fog még sor kerülni a turpiszságunkra. Mint ahogyan arra sem, hogy rájöttünk a legtökéletesebb módszerre vele kapcsolatban ahhoz, hogy meg tudjunk vele szerettetni dolgokat.